A világszerte elterjedt sebes pisztráng (Salmo trutta fario) akár 100 cm hosszúra is megnőhet, súlya pedig meghaladja a 15 kg-ot. Európában inkább réti-, valamint hegyi patakokban él, súlya általában 0,5-1kg. A Kárpát-medencében őshonos, Magyarországon a középhegységek erős sodrású patakjainak lakója, de megtalálható néhány folyónk gyors folyású szakaszán is. A nagyobb sebes pisztrángok éjszakai magányos lények, amelyek kiváló hallással és látással rendelkeznek, és hevesen védik területeiket a betolakodók ellen. A sebes pisztrángnak tiszta, oxigéndús vízre van szüksége, csak ívási időszakban hajlamos helyváltoztatásra, és ennek során rendkívül óvatos. A horgászok szívesen fognak sebes pisztrángot mesterséges csalikkal. A lazacok családjába tartozó sebes pisztráng, folyami pisztráng vagy hegyi pisztráng néven is ismert. A zsenge, zsírszegény, szinte szálkamentes húsa miatt, a sebes pisztráng kedvelt grillezve, sülve, párolva vagy füstölve.

A tengeri pisztráng a sebes pisztrángnak az anadrom (sósvízben élő, édesvízben szaporodó élőlény) alfaja. Kedvező életkörülmények között a tengeri pisztráng (Salmo trutta trutta) elérheti a 130 cm-es hosszúságot és a 20 kg-ot is.. A tengeri pisztráng egy vándorló hal, amely édesvízi folyókon úszik fel ívásra. A fiatal tengeri pisztrángok legfeljebb öt évig élnek édesvízben, mielőtt a tengerbe vándorolnak. Alakja a lazacéhoz hasonló, bár annál karcsúbbnak tűnik kicsi, ezüstös pikkelyei miatt. Testének oldalvonal feletti részén fekete pettyek találhatók. Farokúszója majdnem egyenes vonallal végződik. Az átlagos hossza 60 centiméter, de elérheti a 130 centiméteres hosszt is. 18-56 centiméteresen már felnőttnek számít. Az élőhelyminőségtől függően 9-24 kilogrammos lehet. Ívás után nem pusztul el, hanem visszaúszik a tengerekbe.

A szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss) akár 120 cm hosszúra is megnőhet, súlya pedig körülbelül 25 kg-ot is elérheti. Eredetileg Észak-Amerika nyugati partvidékén őshonos szivárványos pisztráng a 19. század végén került Európába. Az akvakultúrában kedvelt pisztrángfaj nevét az oldalain lévő szivárvány színeiről kapta. A magas növekedési ráta és alacsony mortalitás miatt a szivárványos pisztráng alkalmasabb tenyésztésre, mint az őshonos fajok. Ráadásul a szivárványos pisztráng sokkal érzékenyebb a szennyezett vízre, mint a sebes pisztráng, de vízhőmérséklet és oxigéntartalom tekintetében kevésbé igényes. A szivárványos pisztrángot nagyobb egyedeit(1,5-4kg), gyakran lazacpisztráng néven árusítják.

A tavi pisztráng (Salmo trutta lacustris) édesvízi lazacfélék. Genetikailag hasonló a sebes pisztránghoz, de megkülönböztethető az oldalsó vörös foltok hiányáról. A tavi pisztrángok legfeljebb 15 évig élnek, legfeljebb 110 cm hosszúak, és könnyebbek, mint a sebes pisztrángok. Nálunk a tavi pisztráng az Alpok lábánál található mély édesvizű tavakban fordul elő. Az imágók a 30-40 méteres vízmélységet részesítik előnyben, míg a fiatal pisztrángok inkább a sekélyebb parti területeken találhatók meg. Szeptemberben a tavi pisztrángok felúsznak a mellékfolyókba, hogy ívjanak, és október végén visszatérnek.

Eredeti hazájában (Észak-Amerikában) a pataki pisztráng (Salvelinus fontinalis) 85 cm-nél hosszabbra is megnőhet, súlya pedig meghaladja a 8 kg-ot. Tavainkban azonban az 1884-ben betelepített pataki pisztráng ritkán nő meg 55 cm-nél hosszabbra, és éri el a 1,5 kg-ot. A patakipisztráng nagyon színes lazacféle, amely színét az évszakok függvényében változtathatja. Aromás, zsírszegény és kemény húsa miatt a patakipisztráng népszerű, amelyet grillezve, füstölve, sülve vagy párolva fogyasztanak. Élőhelyüket a sebes pisztránggal osztják meg. Mindkét faj ugyanazt a táplálékot kedveli, ezért riválisok, kiszorítva egymást területükről.

Más néven vándorló vagy piros szaibling (Salvelinus alpinus) a világ északi részein található, sós tengervízben, valamint folyókban és édesvizű tavakban. Súlya elérheti a 15 kg-ot és a maximális hossza 110 cm. A sarki szaiblingok akár 40 évig is élhetnek, élőhelyük az Alpok hegyi tavaitól a sarkkör közelében terjed. A tavi szaibling a hideg vízű, oxigéndús tavak állandó hala. Rendkívül alakgazdag hal, nemcsak nagyságát, hanem táplálékát, növekedését, ívóhelyeit és az ívási idejét illetően is. Tápláléka alakcsoportok szerint plankton, talajlakó állatok és halak. Ízletes, könnyen eltávolítható csontozatú húsa miatt a tavi szaibling kedvelt táplálékhal. Füstölten, párolva, sülve és grillezve is fogyasztják. A tavi szaibling mély és széles szájával különböztethető meg a többi pisztrángtól.